Egy életre szóló szövetséget kötöttünk. Te ott voltál mindig, ha én boldog voltam és ha nem. Hazaéréskor vidáman üdvözöltél, ha elmentem otthonról, mindig elmondtam, hova megyek és mikor érek haza. Ha jó kedvem volt, vidáman ugrándoztál mellettem, ha rossz kedvem volt, az ölembe bújtál és vigasztaltál. Most letelt az időd. Nekem pedig az a dolgom, hogy ezt az utat együtt járjuk végig. Tudod, vannak itt, akik segítenek. Kérlek, engedd meg Nekem, hogy ezt adjam Neked. A szemeimből patakzó könny aranyfolyammá változik, amiben múlt, jelen és jövő egyesül. A múltunkat nem veheti el senki tőlünk. Segíts nekem, hogy a jelenünk és a jövőnk ebben az aranyfolyamban szelíd bánattá váljon. Én látlak. Látlak, ahogyan elballagsz, néha-néha hátranézel, hiszen felelős vagy értem, de időd letelt, most el kell menned. Engedd meg, hogy a jövőmben abban segítsenek, hogy majd egyszer, amikor már nem szorítja a szívemet olyan nagyon erősen a fájdalom, tudjam, hogy megadtam Neked mindent, amit az utolsó visszanézésedben kaptam Tőled. Hidd el, Ők megadják Neked és Nekem is ezt.